Hagi kerámia

Hagi kerámia 萩焼, Hagi-yaki

 

Korea nem Japán

Yamaguchi Prefektúra, egyben Japán egyik legismertebb kerámiastílusa a vastag, fehér selyemfényű mázáról híres Hagi. 

"A Raku az első, a Hagi a második, a Karatsu a harmadik." Ez egy régi, de ma is érvényes teás szólás. 

Mint oly sok más japán kerámiastílus, a Hagi is a japán tea arany korszakában, a XVI és XVII század határán született és nem japán, hanem koreai mestereknek köszönhető a lérejötte.

A koreai mesterek nem önszántukból érkeztek Japánba, hogy megalapítsák és felvirágoztassák a ma már híres kerámiaműhelyeket, hanem lényegében - hogy is mondjam - az 1592-es és 1597-98-as ún. "kerámia hadjáratok" során Koreába betolakodó japánok "meggyőzték" őket, hogy ugyan látogassanak már el Japánba és csak égessenek, dolgozgassanak ott kedvükre - mindhalálig. 

A hagi kerámiát megalapító koreai mesterek egy testvérpár: Ri Shakko és Ri Kei voltak, az első égetést 1604-ben végezték Matsumoto-Nakanokurában, a mai Hagi közelében. 

Ezeket az új a semmiből létrejött kerámiaközpontokat egy-egy daimyo (nagyúr) alapította és tartotta fenn.  Ebben az időszakban a tea a társadalmi - üzleti - politikai érintkezés egyedülálló eszközévé, katalizátorává vált. A köznép nem részesülhetett belőle, csupán a harcosok, gazdag kereskedők és a főnemesek kiváltsága volt. Az exkluzív időtöltés és világmegértés teázásaihoz eszközök és hozzáértő mesterek, kertek, és teaházak kellettek.  A nagyurak, - és aszkézisük ellenére szintén az uralkodó osztályhoz tartozó - különféle szekták egymás után, és egymást fölülmúlva alakították ki különleges és egyedülálló kuturális tea, kert és kerámia projektjeiket.

Hagiban  Mori Terumoto volt mindenek ura, tulajdonképpen minden tea termelés, kereskedelem,  tea eszköz készítés az ő és udvartartása ellátására, csak ahhoz kapcsolódva készülhetett. A  Japánba invitált koreai mester fia már japán névvel égetett (Yamamura Shinbei Mitsumasa), míg Kei integrálódva a Saka Koraizaemon nevet kapta. Az ő munkájuk eredményeképpen jött létre a Fukagawa Hagi műhely. A másik nagy Hagi műhelyt, a Matsumotot   1663-ban alapította Miwa Kyusetsu. Mindkét műhely és család ma is működik. A Hagi kerámia prosperáló, széles körben kedvelt kerámia lett, gyorsan szaporodó számú műhellyel. A Meiji kor, a modernitás kétségtelenül sötét éveiben a nagyúr keramikusait és teamestereit elbocsájtották, akik aztán jobb híján saját lábra állva, kényszerváűllalkozva próbáltak túlélni. A sok más kulturális tradíciót alapjaiban megkérdőjelező modern kor után napjainkban, épp az elmúlt évtizedekben született újjá és vált méltán népszerűvé a Hagi. Meg kell jegyeznünk, hogy hosszú története során a Hagi sokféle arcot mutatott és eredményesen igazodott a piac követelményeihez.

Hagi stílusok

A hagi gazdag, élő kerámiacsalád. Alapvető jellegzetessége a földes, kavicsos, agyagos megjelenés, amit áttetszően finom, mégis esetenként meghökkentően robusztus máz fed. A színek, árnyalatok gazdagsága mellett fontosabb a forma, a tömeg és a mázazás egységessége. A hagi más kerámiákhoz hasonlóan fatüzes kerámia, tehát nagyméretű fatüzelésű kemencékben égetik, de a tambához, bizenhez képest ez nem tart sokáig, (berakástól két-három nap) az égetése.

Az alap hagi agyag általában két agyag keveréke, amit további eszközökkel, pelyhével, kavicsokkal keverve tesznek tartósabbá. Az alap agyag meglehetősen porózus és könnyed.

Nincs olyan megnevezhető hagi stílus ami iskolát teremtett volna, mindenféle irányzatok vannak, amiket persze az aktuális divat és kereslet tartott életben. Ezek egymáshoz képest nagyon eltérőek lehetnek. A hagit inkább a nyugodt, hűsítő atmoszférával, rejtélyes nem megfogható éleivel, vonalaival és extravagáns mázaival lehet leírni. Ilyen különleges, ám nemcsak a hagira jellemző, vastag, fehér cukorszerű máz, az Oni-Hagi stílus védjegye.

Az Oni Hagit a régi receptek megújításával 1930 körül találta fel Miwa Kyuwa (Kyusetsu X), aki húgával Miwa Jusetsuval együtt (Kyusetsu XI) a hagi mesterek közül elsőként elnyerte az Élő Nemzeti Kincs címet.

  Akárcsak más kerámiastílusok esetén az alap jellegzetességek megléte még nem jelenti, hogy extraklasszis darabbal van dolgunk. Különösen a Hagi esetén kézzelfogható az a nehezen meghatározható esztétikai különbség, ami a kötelező színvonalat hozó hétköznapi darabot elválasztja a sok ezer dollár értékű mesterdaraboktól. A Hagi tehát keramikusok egy csoportja által gyakorolt kultúra, amelyben kiemelt szerepet kap a darab hozzáértő értékelése és csodálata. 

A hagi máza alapesetben beige színű, ami az égetés helyétől függően árnyékos, antracit, vagy rózsaszín árnyalatot kaphat.  Kedvelt az őzmintás, foltos "gohonde" beige minta. 

A Hagi vastag máza mindig tartalmaz az égetés utáni lehűléskor kialakuló apró hajszál repedéseket ez a  kan-nyuu (貫入)  Ez a repedezettség is hozzájárul ahoz, hogy a csészébe töltött tea,a mázon át is leszivárogjon az "alapkőzetbe" és ott patinásodjon. Ez növeli a tárgyak értékét és emiatt, valamint az alapagyag szemcsés, porózus jellege miatt a hagi kerámia közmondásosan emlékezik a teára.

 

Hibás, elvágott csészetalp

A Hagi chawanok, vagy csészék talpát megvágják, ez a warekodai, amit a harcos tea emberek (busho chajin) részesítettek előnyben. Állítólag ez is koreai eredetű és több változata van, tudják Japánban még a repedések irányának és egyáltalán mindennek meghatározása és külön neve van. 

Más értelmezés szerint ezek a vágások úgy terjedtek el, hogy az így "véletlenül" hibás darabot nem kellett beszolgáltatni a nagyúrnak, hanem szabadon eladhatóvá vált a piacon. Mostmár természetesen nagyobb értéket kölcsönöz a tárgynak, ha keresztirányban vágott, vagy ne adj isten, igen-igen ritka három irányban vágott vastag talpa van. Valamelyik kortárs darabon láttam, hogy egyáltalán nem volt talpa, ezt a gesztust a sokféleképpen vágott alapzatszerű talpakhoz mérten kell értelmezni.

輪高台, Wa Kodai: Kerek chawan talp

Warekodai 割高台 bevágott csészetalp

kiri-kodai 切高台  bevágott talp

Kirijumonji Kodai 切十文字高台 Keresztbe vágott talp

 

Kantea Masanao egyik klasszikus stílust bemutató darabja

Szintén Kaneta Masanao yunomik, a mester érett korszakából

 

Hagi keramikusok a teljesség igénye nélkül

Okada Yutaka

Kaneta Masanao

Hamanaka Gesson

Shibuya Deishi

Eiichi Shibuya

Yamane Seigan

Miwa Kyuwa (Kyusetsu X) 1895-1981

Miwa Jusetsu (Kyusetsu XI)  1910-2012

Miwa Kazuhiko

Tohbe Tahara

14th Sadatsugu Shinjo

Shinbei Sakakura

Kiyoshi Yamato

Shinichi Tamamura

Shoen Kaneko

Udagawa Hosei (1946-1993)

Kaneko Nobuhiko

Saka koreizaemon

 

A Hagi kerámiához kapcsolódik egy stílus, ami nem önálló kerámiastílus, inkább kategória, ez az  Ido 

Az Ido eredetileg olcsó korai konyhai tömegtermék volt, amit a japán műhelyekben átalakítottak és a japán teáscsészék egyik leginkább letisztult, esszenciális formája jött létre. Erről bővebben itt írtunk. 

A címlapkép Kaneta Masanao oldaláról https://tenchozan.jp származik.